Harmadik fejezet - Egyszerű megoldások

Cathy:
Mikor felébredtem anya épp benézett a szobámba. Az ágyamba voltam és gondolkoztam a tegnapi dolgokon.
- Szi a kicsim, hogy vagy? - Kérdezte aggódva.
- Jól anya, semmi bajom. - mosolyogtam r. - Nem kell orvoshoz mennem.
Anya sóhajtott egyet megadóan. Ezek szerint lemondott arról, hogy egy kis fehérség miatt már a sűrgőségin kössek ki. Nyílván apa beszélte le róla, football edzőként a játékosai orrvérzés miatt sem mennem korházba, nem hoyg fehérség vagy szédülés miatt. Anya kiment a szobából én pedig újra a gondolataimra bíztam magam. felhívtam D.-t, bár nem mondtam neki a bátáyámmal valü találkozásról semmit, de a hangját hallva mindig megnyugodtam. Alig csöngött ki és felvette.
- Szia Cathy, hogy vagy? Tegnap hívott anyukád és azt mondta rosszul lettél.
- Jól vagyok, ne aggódj. ANya pedig hajlamos eltúlozni a dolgokat. Holnap amúgy is suli szóval... Nem tudnál most átjönni?
- Vasárnap reggel? Megőrültél?
- ...
- Hülyülök, tizenegyre ott vagyok.

Peter:
Miután csökkentettem a szomjamat visszamentem az átjárón keresztül. Tudtam, hogy azonnal megkell keresnem Paul-t, akit Robbal együtt találtam meg, Paul lakásán. Rob már egy kicsit jobb színnek örvendhetett de még mindig jól láthatóak voltak a forradások és a vércseppek.
- Paul, van egy kis gond. _ kezdtem bele rögtön, amint beléptem az ajtón.
- Megöltél valakit? . kérdezte monoton hangon miközben gézt tekergetett Rob lábán.
- Mi? Nem!
- verekedtél egy emberrel?
- Nem.
- Átsegítettél egy nénit a zebrán aztán kiszívtad a vérét?
- Héj! - Kiáltott Rob. - Egyszeri eset volt.
- Nem. - mondtam.
- Akkor talán még egy Stefanie?
-Nem.
- Kit bántottál akkor?
- Miért nézel ennyire erőszakosnak? Nem Rob vagyok.
-Oké. Kezdek kifogyni a megtörtént eseményekből. - Az arca átváltott viccelődő formából aggódóra.
- Találkoztam Cathy-vel. - kezdtem bele. - és.. beszéltünk.
- vagyis lényegébe ő hebeget-habogot és kérdezett, te pedig álltál mint egy szentfazék szótlanul? - Fordította rám a fejét Rob. Ránéztem kicsit sem illendő arckifejezéssel é s megadóan feltartotta a kezét - ami enyhe vinnyogással járt -, de azért vigyorgott. Visszafordultam Paul-hoz és fojtottam.
- A segítségedet kérem. Fogalmam sincs hogy mit csináljak, mert tud az öt napról.
- Mindig a segítségemet kéred, ez nem újdonság. De most a jó isten verjem meg! Nem volt elég a barátnődet ebbe belekeverni? Elég gond ő is nekünk! Miért kellett pofázni neked az átváltozásról?
- Nem mondtam! Ő hozta fel!
- Honnan tud róla?
- Nem tudom.
- Stefanie?
- Ki az a Cathy? - Szólt közbe újra Rob.
-A húgom. - válaszoltam.
- És csinos? - kérdezte vigyorogva. -Jól jönne már pár új vámpírcsaj ezeken már mid átmentem.
Na itt volt elég. Elindultam Rob felé és nem érdekelt, hogy Paul teljes erőből próbál megállítani, mert leráztam magamról. Már Rob ágyának közelében jártam, amikkor döbbentem nézett rám. Egy rúgással felborítottam az ágyat, Rob pedig igen hirtelen a falon találta magát, mivel a torkánál fogva nyomtam oda.
- Ha hozzá mersz nyúlni, egyenként vágm le a végtagjaidat, utoljára a farkadat hagyom amit feldugok a seggedbe miközben kibelezlek! - Ordítottam hörögve. Mikor elengedtem köhögve esett tárdre és mikor Paul szemébe néztem, tudtam, hogy csak azért mert halállal fenyegettem meg Robot, tőle sokkal rosszabbat kapnék, mint az én fenyegetésem. A megrovü tekintettre, csak annyit mondtam: - Oké, befejeztem.
- Rob.. Tudod, hogy kikell választani valakit ahhoz, hogy vámpír legyen. Nőket pedig ritkán választanak. Peter, te meg nyugodj meg és ne húzd fel magad ilyen hülyeségeken. Inkább azon gondolkodj, hogy, hogy oldjuk meg ezt, ha persze nem akarod hogy pszihológusnál kössön ki.
- Ott biztos nem fog kikötni. Azt mondtam, hogy láttam az átváltozásom egyik napján, szóval lett volna rá alkalma, hogy elhíresztelje.
- Hmm.. csini vámpírvadász. - mondta bosszúsan Rob miközben  a jobb karját a bal vállához nyomta.
- Mopst fogd be, vagy nem fog érdekelni, hogy meg mártóztál a szenteltvízbe! - Kiabáltam. Visszafordultam Paul felé: - van még valami. Mikor vele voltam nem szomjaztam.
- Biztos mással voltál elfoglalva. A meglepetés gyakorta okoz ilyen hatásokat. Egyébként is amikor a szökőkútnál voltunk, akkor sem tűntél éhesnek.
- Tévedsz, mert az voltak, pusztán Robbal foglalkoztam és nem annyira Stefanie lüktető vénájával. De amikor egeyedül voltam Catyh-vel semmit nem éreztem.
- Döbbenet hatása.
- Na persze. - forgattam a szemem.
- Egyébként meg ha eddig nem köpött ezek után sem fog. csak azt nem értem, honnan tud róla Stefanie? AZ előbb is kérdeztem - csak a drága szexéhes, őrült haverod épp közbe érdeklődött.
- Ki az a Stefanie? - Vágott közbe persze Rob.
- Az exem. - mondtam. Paul felvont szemöldökkel méregetett. - Most mi van, már nem a barátnőm! - mondtam felháborodva majd sóhajtottam.
- Ha szóltál volna meghagytam volna neked. - Vigyorogta Rob. - Finomak is az exek. - ezen már röhögtünk.

Második fejezet - Első beszélgetés

Peter:
Cathy arca hirtelen falfehér lett. Azt hittem mindjárt elájul, de nem tette. Még mindig ugyanolyan törékenynek látszott mint régen, de a vonásai az arcán már keményebbek lettek és nőiesebbek. Mintha nem az a régi Cathy állna előttem akit ismerek. Hiszen tavaly még én voltam az, aki állandóan megvédte, én láttam, hogy milyen törékeny, és most? Kiolvashatatlan. Aztán pont amikor a legkevésbé számítottam erre: megölelt. Aztán hátralépet és össze ráncolt szemmel megkérdezte:
- Mi vagy? - Tétováztam a válasszal. Ugyan hogy is lehetne leegyzserűsíteni azt hogy: hát izéé... tudod én egy vámpír vagyok és most átjöttünk az emberivilágba táplálkozni. Remélem tudod hogy ez mit jelent, nyami nyami. Na nem. Hülye lettem volna elmondani neki. Ehelyett inkább dadogtam: - Hát.. ez... öööhm..
- Láttalak. - Mondta. Összezavarodtam. Igen most lát, de ahogy múlt időben beszélt, tudtam, hogy nem a mai napról beszél. De mikor láthatott? Biztosan észrevettem volna, ha valahol meglátom. Még sosem kerültem ide, csak most és..
- Mikor? - Bukott ki belőlem a kérdés.
- Ott feküdtél. Nem fájt azaz öt nap? - nézett rám aggódva. Már értettem mikor látott. - És.. és..mivé? De.. - hirtelen abbahagyta mert lépések hallatszottak. El kell tünnöm innen. Így is elég galibát okoztam azzal, hogy kapcsolatba állok egy "halálom előtti barátommal", de  hogy még a húgom is? Mi jutott eszembe? Ezt Cathy-nek nem szabad tudnia. Sőt! Tilos! Akik tudják a titkot azok vagy vadászok lesznek vagy bővítiuk a bolondokháza létszámát és a végén ők maguk is elhiszik hogy megőrültek. Az egyik barátommal is ez történt és most kuksolhat a pszihológusával.De a francba a saját húgomat kitenni ennek? Mit gondoltam? Na mindegy majd Paullal kitalálunk valamit miután lecseszett ezért is. Úgy is ő az ész. Hirtelen észhez tértem és mikor kinyilt az ajtó én már ott sem voltam.
- Cathy? Mit csinálsz itt kint? Kivel beszélgettél? Úristen tiszta fehér vagy! Cathy! - Zendítette Cathy-re anya aggódását. Annyit bolyongtam a húgom találkozása óta hogy már lassan felkel a nap. Ilyen sokáig voltam itt? gyorsan ennem is kell, mielőtt visszamegyek. hirtelen eszembe jutott hogy miért nem voltam éhes Catyh közelébe. Most meg éget a szomjúság. El kell tünnöm..

Cathy:
Mire észhez tértem rájöttem, hogy Peternek se híve se hamva. Még csak is válaszolt, hogy kicsoda vagy mi történt azóta. Hihetetlen volt. Attól függetlenül, hogy akkor amikor láttam akkor amikor ott feküdt a padlón a fájdalomtól eltorult arccal, attól függetlenül, biztos voltam benne, hogy sohga többé nem fogom látni. Persze bíztam benne, ar remény mindig megvolt, de... Itt volt. Láttam.
- Cathy? Mit csinálsz itt kint? Kivel beszéltél? Úristen tiszta fehér vagy! - Zúdította rám anyám a kérdéseit az ajtóból, de nem tudtam ráfigyelni. Az agyam még mindig ott volt a tornácon ahol anya imádott kertiasztalai fogadják a vendégeket, aztán valaki elkáromkodja magát, én határozottan fordulok az ismerős hangra és észreveszem, hogy Peter, az eltűntnek nyilvánított bátyám ott áll a lépcső legalján, csak pár lépésre tőlem. De eltűnt. Már nincs itt. Biztos, hogy nem csak képzelődtem? Nem. határozott nem. Biztos hogy nem volt se képzelet, de szellem, se valami idióta hiányérzet mivel megöleltem. megtudtam ölelni, tehát szilárd, tehát itt volt! Nem halt meg!
- Catyh! - rázott meg anya a vállamnál fogva.
- Itt volt... itt volt... - Hebegtem aztán kitisztul a fejem. Anya nem tudhatja meg. Beleőrülne, ha elhinni. vagy engem fognak bolondnak nézni.
- Ki volt itt? - Kérdezte most már kicsivel nyugodtabban - azt hihette hogy magamban beszélek, utána pedig reszketni kezdett - Ugye nem volt itt senki idegen? - suttogta remegéssel a hangjában.
- Ja, hát őő... csak Diana hívott fel és vele beszéltem - hazudtam erőltetett mosollyal az arcomon.
- Rossz hír? Csak mert nagyon fehér vagy Cathy, ez nem természetesen.
- Jaj, anya semmi baj, tényleg ... csak egy kicsit megszédültek, biztos csak túl gyorsan fordultam meg.
- Holnap elviszlek az orvoshoz. - mondta ellenkezést nem tűrően.
- Jó. - sóhajtottam. Tudtam, hogy végül is bármit mondhatok akkor is idegbajt kap. Amióta Peter "meghalt" mert ugye most már tudtam hogy nagyon nem halt meg, azóta sokkal jobban félt. Mint egy szem lányára, úgy tekintett mintha új esélyt kapott volna a fiatalságra így olyanoktól is óvott, hogy csak semmi egészségtelen hús, ami felém olyan volt mint a falra hányt borsó! Mikor bementem a házba láttam a faliórán, hogy nem sokára tizenegy óra. Anya odaszólt, hogy kész van már a kaja, de felmentem inkább lefeküdni. Miután jó éjt puszi után is úgy voltam vele, hogy nem fogok tudni elaludni így hosszú ideig pepecseltem a fürdőbe. Mikor azonban végre az ágyba kerültem az álom mégis hamar elnyomott.