Peter:
Cathy arca hirtelen falfehér lett. Azt hittem mindjárt elájul, de nem tette. Még mindig ugyanolyan törékenynek látszott mint régen, de a vonásai az arcán már keményebbek lettek és nőiesebbek. Mintha nem az a régi Cathy állna előttem akit ismerek. Hiszen tavaly még én voltam az, aki állandóan megvédte, én láttam, hogy milyen törékeny, és most? Kiolvashatatlan. Aztán pont amikor a legkevésbé számítottam erre: megölelt. Aztán hátralépet és össze ráncolt szemmel megkérdezte:
- Mi vagy? - Tétováztam a válasszal. Ugyan hogy is lehetne leegyzserűsíteni azt hogy: hát izéé... tudod én egy vámpír vagyok és most átjöttünk az emberivilágba táplálkozni. Remélem tudod hogy ez mit jelent, nyami nyami. Na nem. Hülye lettem volna elmondani neki. Ehelyett inkább dadogtam: - Hát.. ez... öööhm..
- Láttalak. - Mondta. Összezavarodtam. Igen most lát, de ahogy múlt időben beszélt, tudtam, hogy nem a mai napról beszél. De mikor láthatott? Biztosan észrevettem volna, ha valahol meglátom. Még sosem kerültem ide, csak most és..
- Mikor? - Bukott ki belőlem a kérdés.
- Ott feküdtél. Nem fájt azaz öt nap? - nézett rám aggódva. Már értettem mikor látott. - És.. és..mivé? De.. - hirtelen abbahagyta mert lépések hallatszottak. El kell tünnöm innen. Így is elég galibát okoztam azzal, hogy kapcsolatba állok egy "halálom előtti barátommal", de hogy még a húgom is? Mi jutott eszembe? Ezt Cathy-nek nem szabad tudnia. Sőt! Tilos! Akik tudják a titkot azok vagy vadászok lesznek vagy bővítiuk a bolondokháza létszámát és a végén ők maguk is elhiszik hogy megőrültek. Az egyik barátommal is ez történt és most kuksolhat a pszihológusával.De a francba a saját húgomat kitenni ennek? Mit gondoltam? Na mindegy majd Paullal kitalálunk valamit miután lecseszett ezért is. Úgy is ő az ész. Hirtelen észhez tértem és mikor kinyilt az ajtó én már ott sem voltam.
- Cathy? Mit csinálsz itt kint? Kivel beszélgettél? Úristen tiszta fehér vagy! Cathy! - Zendítette Cathy-re anya aggódását. Annyit bolyongtam a húgom találkozása óta hogy már lassan felkel a nap. Ilyen sokáig voltam itt? gyorsan ennem is kell, mielőtt visszamegyek. hirtelen eszembe jutott hogy miért nem voltam éhes Catyh közelébe. Most meg éget a szomjúság. El kell tünnöm..
Cathy:
Mire észhez tértem rájöttem, hogy Peternek se híve se hamva. Még csak is válaszolt, hogy kicsoda vagy mi történt azóta. Hihetetlen volt. Attól függetlenül, hogy akkor amikor láttam akkor amikor ott feküdt a padlón a fájdalomtól eltorult arccal, attól függetlenül, biztos voltam benne, hogy sohga többé nem fogom látni. Persze bíztam benne, ar remény mindig megvolt, de... Itt volt. Láttam.
- Cathy? Mit csinálsz itt kint? Kivel beszéltél? Úristen tiszta fehér vagy! - Zúdította rám anyám a kérdéseit az ajtóból, de nem tudtam ráfigyelni. Az agyam még mindig ott volt a tornácon ahol anya imádott kertiasztalai fogadják a vendégeket, aztán valaki elkáromkodja magát, én határozottan fordulok az ismerős hangra és észreveszem, hogy Peter, az eltűntnek nyilvánított bátyám ott áll a lépcső legalján, csak pár lépésre tőlem. De eltűnt. Már nincs itt. Biztos, hogy nem csak képzelődtem? Nem. határozott nem. Biztos hogy nem volt se képzelet, de szellem, se valami idióta hiányérzet mivel megöleltem. megtudtam ölelni, tehát szilárd, tehát itt volt! Nem halt meg!
- Catyh! - rázott meg anya a vállamnál fogva.
- Itt volt... itt volt... - Hebegtem aztán kitisztul a fejem. Anya nem tudhatja meg. Beleőrülne, ha elhinni. vagy engem fognak bolondnak nézni.
- Ki volt itt? - Kérdezte most már kicsivel nyugodtabban - azt hihette hogy magamban beszélek, utána pedig reszketni kezdett - Ugye nem volt itt senki idegen? - suttogta remegéssel a hangjában.
- Ja, hát őő... csak Diana hívott fel és vele beszéltem - hazudtam erőltetett mosollyal az arcomon.
- Rossz hír? Csak mert nagyon fehér vagy Cathy, ez nem természetesen.
- Jaj, anya semmi baj, tényleg ... csak egy kicsit megszédültek, biztos csak túl gyorsan fordultam meg.
- Holnap elviszlek az orvoshoz. - mondta ellenkezést nem tűrően.
- Jó. - sóhajtottam. Tudtam, hogy végül is bármit mondhatok akkor is idegbajt kap. Amióta Peter "meghalt" mert ugye most már tudtam hogy nagyon nem halt meg, azóta sokkal jobban félt. Mint egy szem lányára, úgy tekintett mintha új esélyt kapott volna a fiatalságra így olyanoktól is óvott, hogy csak semmi egészségtelen hús, ami felém olyan volt mint a falra hányt borsó! Mikor bementem a házba láttam a faliórán, hogy nem sokára tizenegy óra. Anya odaszólt, hogy kész van már a kaja, de felmentem inkább lefeküdni. Miután jó éjt puszi után is úgy voltam vele, hogy nem fogok tudni elaludni így hosszú ideig pepecseltem a fürdőbe. Mikor azonban végre az ágyba kerültem az álom mégis hamar elnyomott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése